Gyávák és hősök

Hallottam hősökről,

Kik e hazát szolgálták.

Hallottam gyávákról,

Kik csak a saját érdekeiket szolgálták.

Hallottam hősökről,

Kik vezették e népet,

És hallottam gyávákról,

Kik cserbenhagyták a népet.

Hallottam róluk,

De Ők már rég meghaltak,

S a dicső ország,

Miért haltak a hősök,

Elvesztette régi méltóságát,

Mert nem volt több hős,

Ki dicső ősei helyére lépjen,

Csak a gyávák maradtak,

Kik tönkretették e népet.

Évtizedek teltek el azóta.

Sokat tűrt, s szenvedett a nép,

De eljött az idő,

Mikor nem tűrt tovább,

S föllázadt a zsarnok ellen.

S én hallottam egy férfiről,

Ki bátran e nép élére állt,

Mely nép élére régóta senki sem állt,

Mert menekültek a gyávák,

Az életüket féltve.

Hallottam egy férfiről,

Ki még él,

S ki példaként szolgáljon

Minden magyar előtt,

Mert Ő megmutatta:

Vannak még Hősök, ha szólít a Haza!

Mert mindig voltak és mindig is lesznek gyávák,

Kik csak a saját érdeküket szolgálják,

De mindig voltak és mindig is lesznek hősök,

Kik csak e hazát szolgálják.

Nemzetárulás

Ha az emberek,

’56-ot skandálva

kimennek az utcára,

Ne kérdezd, miért van.

Tudnod kell, miért van.

Ha mégsem tudnád,

Hát elmondanám

Mert elárulták a nemzetet

Mert a nép nem tűrte tovább,

Mert nem tűrhette tovább,

A nemzetárulást.

S ki elárult egy nemzetet,

Valójában mit is tett?

Hatalmas hibát vétett.

Mert él egy nép,

Európa közepén

A legdicsőbb, melyet

valaha, hátán hordott a Föld.

Ki nem tűrte az árulást,

Mert ha ezt a nemzetet valaki elárulta,

Azt a nép súlyosan megtorolta

S eljött a nap, mikor föllázadt,

Mert kiben hitt a nép,

A balga nép,

Az elárulta nemzetét.

De a nép észhez tért,

S kiállt a hazáért.

Kiálltak a büszke hazafik

Dicső országukért.

S az utcára vonulva

elégtételt akarva,

Készen álltak a harcra.

Egy szebb jövőért.

A felbőszült nép előtt

Nem volt akadály.

Az utcákat lángok borították.

S kik parancsra,

Az árulókért elszántan harcoltak

Most kikaptak.

A lázadóktól békét kérve,

Ígéretet tettek,

Ígéretet egy szebb jövőre.

Lecsendesült a táj.

S vele együtt a nemzet is.

Mely várta a csodát,

A győztes forradalom után.

De hiába, mert minden csak ámítás

Mert becsapták a népet.

Mely végső elkeseredettségében,

Tovább tűrte a rabigát.

Hiába, az ígéretek ritkán igazak,

S betartani is ritkán szokták.

Mert nincs igazság, oly országban,

Hol az árulók a hiszékeny népet férrevezetvén

Megússzák a megtorlást.

Mi jogosan jár,

Egy súlyos bűn elkövetése után

Mely bűn a Nemzet árulás.

Oldal: Egy fecske
Ezen a honlapon saját műveimet olvashatod. - © 2008 - 2025 - pappanikoversei.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat