Egy „régnemlátott” ismerősnek
Sétálgatok a ligetben,
S elmerülök az emlékekben.
Ott az a pad, ahol veled ültem,
Ott az az út, ahol veled végigmentem.
Sétálgatok tovább,
S nézem az órám.
Ekkor váltam el tőled,
Ekkor láttalak utoljára téged.
Ott az a kereszteződés,
Ahol elbúcsúztál tőlem,
Ott az a kereszteződés,
Ahol búcsút vettem tőled.
Mindez rég volt már,
S ha tudtam volna,
Hogy akkor látlak utoljára,
Nem olyan lett volna
Utolsó búcsúzásunk.
Akkor nem engedtelek volna el,
Olyan könnyelműen.
Kihasználtam volna minden percet,
Mit veled együtttölthetek.
De most már mindegy.
Kár a múlton rágódni,
S többet nem is teszem.
- Mondom ezt, s remélem,
Egyszer én is elhiszem. –